A metszés alapvető szabályai

A metszés előbb meg kell vizsgálni gyümölcsfáinkat. Minden levél mögött egy rügy lapul, amelyből kialakulnak a következő év hajtásai. A vastag ágak vagy a nagyméretű visszametszés erős, új hajtásokat, a vékony ágak vagy a gyengébb visszametszés kisebb méretű növekedést eredményeznek. A metszés fontos alapszabálya, minél többet vágunk le, annál erősebb, minél kevesebbet vágunk le, annál kisebb lesz a növekedés. Az általános szabály szerint az almatermésűek vesszőit egyharmaddal, a csonthéjasokét kétharmaddal vágjuk vissza. A leggyengébben növekvő vázágon kezdjük a metszést, és figyeljünk, hogy egymással egy vízszintes síkban maradjanak a vázágak csúcsai. Engedjünk minél több fényt a koronába! Távolítsuk el a függőlegesen fölfelé növő, illetve a lefelé irányuló és nem utolsó sorban a sudárral versengő ágakat. Nagyobb metszési sebeket, mindig kenjük be sebkezelő szerrel! Minden visszametszéskor a vágás helye alatti rügy veszi át a csúcsrügyszerepét. A hosszú, elágazás nélküli hajtások minden évben hajtások újabb generációit hozzák. Mivel a gyökérnek egyre több hajtást kell táplálnia, az új hajtások évről évre rövidebbek lesznek. Minél rövidebb a hajtás, annál biztosabb, hogy virágrügyeket fog növeszteni. Néhány gyümölcsfajta közvetlenül az erős hosszúhajtásain hozza virágait és termését, a legtöbb azonban mégis a rövid, gyengébb oldalhajtásokon terem. Egy gyorsan növő, hosszú törzsű fa csak több év elteltével fogja annyira lelassítani a fejlődést, hogy rövidebb, termést hozó oldalágakat tudjon növeszteni.